Életünk során sokszor kerülünk zsákutcába, útkereszteződésbe. Ilyenkor újra kell értékelnünk az életünket, fontossági sorrendet felállítani, újra tervezni.

Van amikor ez könnyebben megy, van mikor szinte belepusztulunk.

Azt mondják az okosok, hogy a változás szükséges az ember életében, én ettől függetlenül nagyon ragaszkodom a jól megszokott kis dolgaimhoz, gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Sokszor kellett nagy és az életemet megváltoztató döntéseket hoznom, újra terveznem, felállnom és küzdenem. Szerencsés vagyok, mert erővel és anyai támogatással meg vagyok áldva, s egy idő után már Lilla is beállt a támogatóim közé.

Az erőm néha elfogy, s igyekszem Duracell nyusziként újra mozgásba hozni magam, mostanában ez nehezebben sikerült. Pár napja írtam, hogy úgy érzem, megtaláltam az egyensúlyt az életemben, igyekszem olyan dolgokat tenni most már, amik boldoggá, elégedetté tesznek.  Igen, amikor az ember azt gondolja, minden a helyén van, akkor omlik össze minden, mint egy kártyavár.

Tegnap épp ez történt velem is. Lehet másnak ez nem nagy dolog, és természetesen nem az életem a tét, de nekem mégis. Az, hogy a továbbiakban hogyan élem a mindennapjaimat, fájdalommal és félve attól, hogy esetleg lehet sokkal rosszabb is az állapotom, ha nem figyelek magamra, nem tölt el örömmel.

Az edzéseket át kell gondolnom, nagy részben nem is tudok majd edzeni a vendégeimmel, gyógytorna, és vigyázni minden mozdulatomra, ez az orvosi utasítás. Én, akinek az élete a mozgás, a szervezés, a rohanás, elég fura volt mindezt hallani és bevallom még nagyon fel sem tudtam dolgozni. Az, hogy egyszer visszatérjek a nagy súlyokhoz, már csak álom marad. 

Most jön a kutató munka, az utána olvasás, a megfelelő mozgásforma megtalálása. A betegség nem válogat, lehet az ember 20 éves, 80 éves, nő, vagy férfi, élhet egészségesen, tudatosan figyelve a mozgásra és a táplálkozásra, vagy csak úgy élhet bele a nagyvilágba, teljesen mindegy.

Én ettől függetlenül végzem a munkám, figyelek magamra, a környezetemre, bátorítok mindenkit, hogy a mozgás, az egészséges életre való törekvés igenis fontos, s próbálom támogatni, segíteni, ösztönözni a barátaimat, vendégeimet, s akár ismeretlen személyeket is, akik hozzám fordulnak.

Mindenki megéli a saját tragédiáit, kinek nehezebb, nagyobb a teher, s sok esetben a másikét nem is látjuk olyan nagynak, mint a sajátunkét. A lényeg, hogy mindig az adott helyzetet kell nézni, s abból a legjobbat kihozni. Értékelni kell minden napot, minden csodás pillanatot, minden percet, amit a szeretteinket tölthetünk, s ami bennünket boldoggá tesz.

(2018. november 8.)