Egyik este edzésről hazafelé tartván sok minden járt a fejemben (szokás szerint), s azon kezdtem el gondolkodni, hogy számomra ki a példakép, kit tekintek én példa értékű embernek, olyannak, akivel azonosulni tudok, akiben szentül hiszek, elfogadom a tanácsait. Sok név kavargott a fejemben és láttam magam előtt az arcukat, aztán rájöttem, hogy az élet különböző területeit kell nagyító alá vennem, hiszen szerencsémre sok ilyen ember van a környezetemben.

Elsőként Édesanyámat említeném meg, aki a mai napig is nevel (szeretetével, türelmével, odaadásával), nem akar megváltoztatni, elfogadja a hibáimat, s elfogadja a nyersességemet. Mitől lesz valaki jó anya? Erre sokféle választ lehetne adni, s valószínű, hogy a válaszok nem minden esetben lesznek azonosak.

Második példaképem és meghatározó ember az életemben a Gyermekem, aki fiatal kora ellenére óriási dolgot vitt véghez, amihez bátorság, kitartás, akarat, lemondás, elszántság, önuralom és persze egy érett személyiség szükséges. Minek köszönheti ezeket a tulajdonságait? A válasz egyszerű, amit otthonról vitt magával útravalóul. Amit pedig tőlem kapott az az, amit én is kaptam az Édesanyámtól. Tehát az anyai minta, az anyai példa kihat nemcsak a gyerek, hanem az unoka és dédunoka életére is.

Maradnék még egy kicsit családi körben. A Bátyám, akit kisgyerek korom óta rajongással szeretek, még ha sok-sok idő kimaradt a közös életünkből, a harmadik nagy-nagy példakép. Azt hittem sokáig, hogy nagyon különbözőek vagyunk, hiszen ő világlátott, több nyelvet beszélő emberként, számomra elérhetetlen volt. Aztán ahogy „öregszünk” közelebb kerültünk ismét egymáshoz, s az emberi értékeink, hitünk, kitartásunk, akaratunk, igazságkeresésünk ismét összehozott bennünket. Amit kaptunk gyermekkorunkban (szeretet, figyelem, türelem stb.), amit hoztunk a családi fészekből (erkölcsi értékek, emberekhez való hozzáállás stb.) mind-mind kihatással voltak/vannak/lesznek az életünk különböző területeire is.

A mindennapjaimat nézve fontos szerepet tölt be a sport, így természetesen az edzőimet említeném meg a következőkben. A kitartás, a szorgalom, a lemondás a cél eléréséért, önuralom, szakmai alázatuk, sok esetben ember feletti eredményeik miatt egytől-egyig példaértékűek a számomra.

A felsorolást folytatnám a barátokkal, hiszen az ő életükbe látok bele valamelyest, és ugye olyan embereket választunk barátainknak, akik gondolkodásban, életvitelben, erkölcsi értékeikben hasonlóan gondolkodnak, mint mi magunk. Vannak köztük a kereskedelemben, vendéglátásban, versenyszférában, a zeneiparban, közszférában dolgozók, akik a szakmájukat élethivatásként űzik és imádják, maximális alázattal végzik feladatukat minden egyes nap.

Tehát egy ember sok minden miatt lehet példakép, sok esetben ugye, mert azt érezzük, hogy akár mi is lehetnénk a helyében, akár mi is megtehettük volna azokat a dolgokat, amiket ő, akár mi is elérhettük volna azokat az eredményeket, amiket ő, s ha egy kicsit szorgalmasabbak vagyunk, vagy másképp állítjuk fel a fontossági sorrendet, akkor mi is válhatnánk olyanná, mint az az ember, akire felnézünk.

De pont az a pici választja el a két embert egymástól, mert az egyik nagyon-nagyon akarja és szereti, amit csinál, és mindent alárendel a hivatásának, hobbyjának, a másik pedig csak csinálja.

Szóval ilyen dolgokon gondolkodtam, mert mostanában sok embertől hallottam, hogy példaként tekint rám, s próbáltam rájönni, hogy miért. Talán ezekben a sorokban benne van a válasz is.

(2017. október 22.)