Év végi értékelő

2017. december 31.

Itt ülök éjjel egykor a gép előtt, s nézem merevem a képernyőt, írnom kellene, de még nem tudom mit és miről. Persze, tudom, hogy kell, mert vállaltam, mert akartam, mert hiszem, hogy sok ember helyett is kimondom azokat a dolgokat, érzéseket, történéseket, amiket megélnek, csak épp megfogalmazni nem tudják, vagy nem akarják. Szóval elmélkedem a közelmúlt történésein, fáj a szívem, hogy idén nem tudtam gyermekemmel tölteni a szeretet ünnepét.  Aztán jönnek az emlékek, érzések, képek, mondatok, s gondoltam áttekintem az elmúlt évet.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy sokszor gondoljuk azt, hogy semmi jó nem történik velünk, s inkább a rossz dolgokra koncentrálunk. De én nem akarok, azokat a dolgokat, amik fájdalmat okoztak, amiért sírtam, rossz kedvem volt, sok esetben befolyásolták napjaimat, heteimet, szeretném csak magamnak megtartani, és hiszem, hogy segítenek abban, hogy mindig jobbnak és szebbnek lássam a körülöttem lévő világot és benne az embereket.

Januárban van a születésnapom, s ilyenkor mindig kiveszek egy nap szabadságot, hogy Édesanyámmal kettesben legyünk, úgymond anya-lánya napot tartsunk. Délelőtt egy nagy csokor virággal megyek át hozzá, beszélgetünk, megajándékozzuk egymást, ebédelünk, sétálunk és élvezzük azt a pár órát, amit együtt tölthetünk.

Gyorsan eljött a tavasz, amit imádok (bár minden évszakot imádok), mert rügyeznek a fák, színesbe öltözik a természet, a nap meleg sugarai megsimogatják arcunkat, kitárja szívünket és melegség önti el lelkünket. És májusban hazautazott gyermekem a párjával, ez a három 3 hét életem egyik legboldogabb időszaka volt és egyben nagyon meghatározó is. Nagy döntés előtt álltak a „gyerekek”, bár ez már hónapokkal előbb tisztázódott a fejükben, hogy közösen, egy másik hazában szeretnék folytatni életüket. A világ másik végén, ahová nem lehet csak úgy átruccanni. Akkor még nem tudtuk mit vállalnak/vállalunk, azóta eltelt több mint fél év, így utólag mondhatom gyorsabban eltelt, mint azt képzeltük volna.  Persze nem volt egyszerű senkinek sem, voltak, vannak és biztos lesznek is hullámvölgyek, de igyekszünk ezeken átsegíteni egymást.

Aztán az ősz elhozta a változásokat, amiktől mindig is féltem és tartottam és nehezen éltem meg. Ez most is így volt, de mindig Édesanyám szavai járnak a fejemben, hogy a változás nem rossz, sőt, amit most esetleg rossznak érzékelünk, az a későbbiekben a javunkra válik, és pozitív eredményt hoz. Próbálom feldolgozni, elfogadni ezeket a változásokat, elvesztéseket, fájdalmakat és félelmeket, hiszen ez is a tanulási folyamat része. Azt gondolom, hogy innen felállni és emelt fővel továbblépni az igazi eredmény, és sablon szövegnek tűnik, de biztos, hogy még jobban megerősít, azonban valamennyire keménnyé is tesz. Épp ezért próbálok ugyanolyan érzékeny maradni az emberi értékekre, mosolyra, pozitív hozzám fordulásra, segítség kérésre, mint ahogy eddig is, s próbálok a saját életemmel, viselkedésemmel példát mutatni, a mai világban egyedül, nőként talpon maradni, értékes életet élni, másokat szeretve, tisztelve és elfogadva élni a mindennapjaimat.

December az év legszeretetteljesebb, legérzelmesebb, talán legjobban várt hónapja, hiszen várjuk és készülünk a csodára, a megvilágosodásra, a kiteljesedésre, a meglepetésre, az együttlétekre.

Olvashattátok már több írásomban is, hogy gyermekem külföldön él és dolgozik, 7 hónapja nem találkoztunk. Az idei Karácsony az első, hogy egymástól nagyon távol ünnepeltük a szeretet ünnepét. Sok fontos nap együtt ünneplése kimaradt az életünkből, de most már biztos, hogy a születésnapján élő szóban is felköszönthetem és végre átölelhetem. Ez az én igazi karácsonyi ajándékom, hogy júniusban találkozunk, s ezzel egy gyerekkori álmom is válik valóra.

Itt ülök egyedül a szobájában, és nincs más, csak az idő. Az idő, ami sokszor nagyon hosszúnak tűnik és sokszor nagyon-nagyon rövidnek. Ha várakozol, akkor nagyon nehezen telik el minden perc is, de ha boldog vagy, ha örülsz és jól érzed magad, akkor szinte pillanatok alatt elröpül, és szinte meg nem történtnek tűnik. Édesanyámat hozom fel ismét példának, mindig azt mondta, hogy a minőségi idő a legtöbb, amit adhatunk egymásnak. Még ha keveset is tudunk találkozni, de az a találkozás tényleg rólunk szóljon.

Biztos, ha Ti is átgondoljátok az idei évet, eszetekbe jut sok szép emlék, történés. Sok értékes beszélgetés, családdal, barátokkal. Sok olyan cselekedet, amivel másokon tudtatok segíteni, akár egy mosoly, egy kedves szó, egy ölelés, egy telefonhívás. Mindig csak a jóra gondolok és emlékezem, ezt kívánom Nektek is, és ezek az érzések vigyenek át bennünket a következő évbe.