Régebben sok esetben tapasztaltam magamon is, hogy mennyire hajlamosak vagyunk azokat a dolgokat nézni és előtérbe helyezni, amik nincsenek. Sokáig nem értettem, hogy nekem miért nincs lehetőségem utazni, szép dolgokat vásárolni, kocsit, ruhát, nyaralást, miért nincs időm szórakozni stb. Dühített, hogy mennyire sokat dolgoztam, tanultam, küzdöttem, s valahogy nekem nem adatott meg, hogy élvezzem az életet, vagy hogy könnyebb legyen kicsit.

Egyedül álló anyaként nagyon sok mindent kellett újra értékelnem, állandóan fontossági sorrendet kellett állítanom, nem volt gazdag családom, sőt gazdag férjem sem. És ahogy teltek az évek, sok mindent tapasztaltam, átéltem, iszonyú sok pofont kaptam, amitől megerősödtem. (néha azt érzem túlságosan is)

Nem vettem sokáig észre, hogy milyen szerencsés vagyok, mert olyan Édesanyát adott a sors, akire mindig, minden körülmények között számíthattam és számíthatok a mai napig is.

Van egy gyönyörű, okos gyermekem, aki sokunk álmát megvalósította. A mai napig is egy csodaként tekintek rá, hiszen a megszületése sem volt hagyományos, s amit az elmúlt években létrehozott kemény munkával, kitartással, szorgalommal, szeretettel, igazi példa számomra is.

Mindig is egészséges voltam, ezt csak most kezdem értékelni igazán, mikor szörnyű tragédiák történnek nap, mint nap körülöttünk.

Vannak csodás barátaim, akik ott vannak, ha szükségem van rájuk.

Azt csinálhatom, amit szeretek és élvezek.

És most értékelem és érzem igazán, hogy milyen kincs van a „kezemben”, mennyire gazdag is vagyok.

Szóval ne a hiányt nézzük és sajnáljuk magunkat, hanem azokat a dolgokat, amik megvannak. Ne vegyük természetesnek, hogy vannak, minden nap legyünk hálásak és tegyünk értük.

Örök álmodozó vagyok, azt hiszem ezen már semmi és senki nem változtat. Hiszek a jóságban, a szeretet és a mosoly erejében. Hiszem, ha nem arra koncentrálunk, ami nincs, hanem arra amink van és amiből adni is tudunk, szebbé, jobbá tehetjük a körülöttünk élők életét és természetesen a magunkét is, hiszen adni a legcsodásabb dolog a világon.

(2020. december 21.)