Mindenki másképp dolgozza fel a fájdalmat, a gyászt. Most, ebben az évben mindannyiunknak kijutott belőle, kinek a szerette elvesztése, kinek a család ellehetetlenítése jelenti a legnagyobb fájdalmat.

Azt gondolom, hogy épp ebben az időszakban lenne nagyon fontos, hogy figyeljünk a másikra, szeretettel, önzetlenséggel, kedvességgel forduljunk az arra rászoruló embertársainkhoz.

Mi is megéltük a saját fájdalmunkat, a szerettünk elvesztését, melyet nem tudom, hogy mennyi időbe telik feldolgozni, de az biztos, hogy a mostani helyzet még jobban megnehezíti ezt az embert próbáló időszakot.

Papi elment, úgy, ahogy élt. Szépen csendben, hogy senkit ne terheljen, ne bántson, és most is Mamira vigyázott, ahogy tette azt 30 éven keresztül. Nehéz megérteni és elfogadni a tényt, hogy többet nem látjuk a visszafogott mosolyát, huncut nézését, nem hallgathatjuk és nevethetünk a fanyar humorán, nem ehetünk az általa főzött finom ételekből, nem folytathatunk már velős párbeszédeket, nem kérhetünk tanácsot tőle.

A gyászt mindenki másképp éli meg, s más tempóban. Mi a munkát választottuk terápiaként, azt hiszem ez az egész életünket meghatározta. Igyekszünk nem elmerülni a fájdalomban, a hiány érzésében, hanem a szívünkbe elraktározni azt a sok szép emléket, amit együtt élhettünk meg. Most közösen próbálunk Mamival egy másik életet felépíteni, más szokásokat felvenni, s megtalálni így is az élet értelmét. Mert élni mindig érdemes! Mindenkinek másért, de a lényeg, hogy akármilyen helyzetbe is kerülünk, a saját fájdalmunkat, gyászunkat csak mi magunk tudjuk feldolgozni, megélni és elrendezni a lelkünkben, a szívünkben.

Közben ismét szigorítások jönnek az életünkbe, melyet most is nehezen viselek, de természetesen elfogadok.

Visszatérünk az online edzésekhez (ha szeretnél csatlakozni, írj kérlek privátban), az ételkiszállításhoz, s az emberi kapcsolataink visszaszorításához. Tehát épp itt az ideje, hogy most már észhez térjünk, hogy belássuk, csak úgy maradhatunk egészségesek testben és lélekben, ha magunkra koncentrálunk, ha egészséges alapanyagokat vásárolunk, ha nem zabálunk szemetet, ha a mozgást továbbra is beiktatjuk a mindennapjainkba, ha a szeretteinkre odafigyelünk, naponta többször felhívjuk őket, vagy akár csak rövidke személyes üzenetekkel kedveskedünk, s jelezzük, hogy gondoltunk rájuk. Most mindenkinek arra van szüksége, hogy megerősödjön, és csupa olyan jó dologra fókuszáljon, ami az emberhez méltó.

Privát oldalamon és Instagrammon is elindítottam egy kihívást, melynek az a lényege, hogy a mostani szabályozás értemében – ami 30 napig tart – 30 napon keresztül olyan fotót osztok meg, amely egy boldog pillanatban készült. Elegem lett a mostanában kialakult helyzetből, az egymás lejáratásából, a minősíthetetlen hangnemből, hogy mindenki bátran pocskondiázza azt, aki nem úgy gondolkodik, mint ő.

Örömmel figyeltem, hogy sokan csatlakoztak már hozzám, azt gondolom, hogy sokan vagyunk, akik a mostani helyzetben is a szépet, a jót szeretnék észrevenni és közvetíteni.

Igyekszem én is, ahogy eddig is tettem, pozitív posztokat írni, gondolataimat megosztani Veletek, s természetesen várom, hogy jelezzetek, segítsetek abban, hogy az előttünk álló időszakot, minden megpróbáltatás ellenére is, mosolyogva, kedves szavakkal éljük meg.

(2020. november 10.)