Sok reklámot, kedvezményt, akciót olvashatunk, láthatunk most az összes média csatornán. Azt tapasztalom, hogy az emberek mindig azt érzik ilyenkor, mindenáron muszáj agyon vásárolniuk magukat, sokszor olyan dolgokat is, amit soha az életben nem fognak felvenni, használni. Csak, hogy legyen, mert a szomszéd, a kolléga is rendelt, akkor miért is maradjon ki ebből a szuper lehetőségből?

Soha nem értettem, hogy például a bevásárló kocsik is miért vannak zsúfolásig telepakolva, a gyomrunk, a testünk az tudja, hogy Karácsony van? Miért tudnánk ilyenkor többet enni, mint máskor? Miért nem inkább arra törekszünk, hogy ha már ünnep van és kiemelkedő időszak ez az évben, akkor valami különlegessel lepjük meg magunkat és szeretteinket.

Nem szeretem, ha valamit nagyon erőszakosan próbálnak nekem eladni, ajánlani, vagy meggyőzni, hogy nekem miért is lenne rá szükségem. Éppen ezért az edzéseket sem erőltetem, hiszen tudom, hogy sokan már a bevásárlás, takarítás, ajándékvásárlás bűvkörében élnek, s az egészségükre való odafigyelés másodlagos szerepet tölt be ilyenkor.

Az lenne az ideális, ha mindenki azt csinálná, ami örömmel tölti el, ami feltölti, ami kikapcsolja. De természetesen mindeközben azért ne feledkezzünk meg arról, hogy nem a külvilágról, hanem saját magunkról, a családunkról szól az elkövetkezendő pár nap, éljük meg úgy igazán, tiszta, őszinte szívvel.

Nagyon nehéz, teli kihívásokkal, fájdalommal, keserűséggel, veszteséggel teli évet tudhatunk magunk mögött, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna benne jó és szép is. Most ezeket a pillanatokat vegyük elő, s örüljünk, hogy együtt lehetünk, hogy a távolban élő szeretteinkkel tudunk beszélni, láthatjuk őket, hogy végre kipihenhetjük magunkat, olvashatunk, s akár délig pizsamában is maradhatunk, nem kell rohanni sehová.

Én már nagyon várom, hogy Mamival együtt főzzünk, készülődjünk, utoljára gyerekkoromban voltunk így kettesben. Már összeállította a karácsonyi menüt, a héten járta a boltokat, ami most ugye nem egyszerű dolog, de minden napra van feladat. Hálás vagyok érte, mert így nyugodtan tudom végezni a dolgom, s már készülök arra, hogy reggel a gőzölgő kávé illatával ébresszen, nagyokat beszélgessünk, elővegyük a fotóalbumokat – ahogy Lillával is mindig tettük Szenteste éjszakáján – felhívjuk Lillát, a bátyámékat.

Kívánom mindannyiótoknak, hogy ezek – jó lenne természetesen, ha nem csak ezek – a napok legyenek békések, szeretetteljesek, és ne az idegeskedésről, a rohanásról, a mérgelődésről szóljon.

(2020. december 18.)