48 nap Karácsonyig. Én már lázban égek. Ez lehet másnak nevetséges, ellenszenves, bohókás, túl korai. Én nyáron is szívesen nézek karácsonyi filmeket, hallgatok karácsonyi dalokat (most is épp az megy), és szívesen vásárolnék karácsonyi díszeket is. Imádom a Karácsony hangulatát az év bármely időszakában. Az előkészületek szerintem mindig sokkal fontosabbak, mint a nagy nap. Ez olyan, mint az életmódváltás, az út sokkal izgalmasabb, mint maga a célba érés.  Mert ugye a nagy napon annyira tudjuk egymást szeretni, annyira szép dolgokat tudunk mondani, csak a legszebb oldalunkat igyekszünk megmutatni, erőnkön felül költekezünk, hogy kimutassuk szeretetünket, és erőn felül akarunk mindent ilyenkor, hogy megmutassuk miénk a legszebb fa, a legjobb étel, a legszebben feldíszített ház. Miközben belülről sok esetben rohad az egész. Igazi színjáték, hogy milyen fontos a család, a szeretet, hogy végre együtt lehetünk. De milyen érzésekkel? Ez a nem mindegy.

Nekem akkor (is) van Karácsony, amikor együtt vagyok a szeretteimmel, és ha az épp november 11, vagy július 18, teljesen mindegy, akkor töltöm meg/fel a szívemet, öltöztetem díszbe a lelkemet. És egyébként minden nap így kellene élnünk, szeretve, tisztelve, elfogadva a másikat, s nem kritizálni, bántani, irigykedni, lehúzni, mert mi nem vagyunk képesek így érezni, cselekedni.

Lilláék 6 nap múlva érkeznek haza.  15 hónapja nem láttuk egymást, Mami és Lilla apukája pedig 2 és fél éve nem találkoztak vele. Természetesen a napi kapcsolat megvolt mindkét részről, de ugye azért az teljesen más. Gondolhatjátok mennyire várjuk már, táblázatot készítettem az ittlétük alatt lévő programokról, hogy véletlenül se szervezzünk keresztbe, s igyekezzük az itt töltött idő minden pillanatát kiélvezni.

Szóval, nálunk már most kezdődik a Karácsony, igaz még csak november közepe van, de mi így döntöttünk, nekünk így jó, mi így éljük meg, s imádjuk minden pillanatát. S ebben az a jó (most már), hogy egyáltalán nem érdekel ki mit gondol, csak átadjuk magunkat a szeretetnek, egymás társaságának, az örömnek, a közös perceknek. Mi készülünk teljes mértékben lélekben és persze jobbnál-jobb programokat találtunk ki, igyekszünk bepótolni mindent, amit csak lehet. Ami más számára teljesen hétköznapi, rutin, az nálunk maximálisan felértékelődik, mint például egy szombat reggeli piacozás, vagy egy kávézás. Ami nekünk nem adatik meg természetszerűleg, hiszen nagyon távol élünk egymástól, azokat a dolgokat, most szuper gyorsasággal pótolunk. Tudom, tudom, nem lehetséges, de igyekszünk, hogy az együtt töltött percek érzéseit, emlékeit a szívünk legmélyebb bugyraiban tudjuk eltárolni, s abból táplálkozni a következő találkozásig, mert ugye az mindig bizonytalan.

A következő hetekben valószínű kevesebbet fogok írni, s az írásaim témája biztos, hogy a közös élmények, programok élményeiből áll össze. Bízom benne, hogy ezeket a posztokat is szívesen olvassátok majd, s ezek által sikerül benneteket is egy picit ráhangolni a szeretet ünnepére, s lelketeket megtölteni szeretettel, örömmel, gyermeki kíváncsisággal.

(2019. november 5.)