2020.02.21. HAB A KÁVÉN - Magyar Bálinttal
Programsorozatom első vendége:
Magyar Bálint színész-énekes
Pár gondolat Bálintról:
A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház stúdiójában tanulta a színészmesterséget, ahol kisebb szerepekben játszott.
1999-ben Budapestre költözött, hogy hangját képezze.
A Szent István Gimnázium konzervatóriuma után elvégezte a Zeneakadémia klasszikus ének szakát. Az akadémiai évek alatt válogatták be a Barátok közt napi sorozatba, ahol 2001 és 2003 között alakította a sármos szaxofonost, Szilágyi Lórit.
Több zenés darabban is láthatta a közönség: Az Operaház fantomjában, az Érinthetetlenek pop musicalban, a Kabaréban vagy A Három testőrben, és közreműködött a Best of Webber című előadásban is.
2015. évben váltotta Gájer Bálint énekest a Group’n’Swing zenekarban, amelytől közel négy év után búcsúzott. A szekszárdi közönség 2017-ben láthatta a Szüreti Fesztivál szervezésében a zenekart és élvezhette hangját, előadásmódját.
2019 októberében láthattuk ismét képernyőn a 200 első randi című napi sorozatában, ahol egy rosszfiú bőrébe bújt. Elmondása szerint az általa alakított karakter egyáltalán nem hasonlít rá, ő nem tudna bántani senkit, s átgázolni másokon.
Sokoldalú ember, aki egy percig sem tud nyugton maradni. Hivatása mellett fontos számára a sport, fut, úszik, kerékpározik szabadidejében, s rendszeresen vesz részt sportrendezvényeken is.
Nehéz elfogulatlanul írnom a tegnapi HAB A KÁVÉN programsorozat első beszélgetéséről és beszélgetőpartneréről, mert még mindig a hatása alatt vagyok. Hagytam egy kis időt, hogy leülepedjenek az érzelmek, a hatások, s tudjam már reálisan, kintről értékelni a délutánt.
Szeretnék minden túlzást kerülni, de azt gondolom, hogy a tegnapi nap maximálisan a mi napunk volt. Szeretek mindent előre tervezni (bár tudom ez nem mindig jó), s ha szükséges, b, c tervet készíteni. Szerencsére egyikre sem volt szükség. Reggel 7 órától a Rádió Antritt -ban beszélgettem Csabival és Hajnival, többször írtam már, hogy mennyire családias a légkör és hogy mindig nagy-nagy szeretettel fogadnak. A délelőtt többi része gyorsan eltelt, készültem testben és lélekben, közben még ezt-azt elintéztem.
Magyar Bálint idő előtt érkezett, így volt egy kis időnk pár dolgot átbeszélni. Mondjuk, ha előbb érkezik, akkor még inget is vasaltam volna neki, de viccet félretéve (gyermekem mindig mondogatja: Anya neked nem áll jól a vicceskedés, így ne erőltesd), pár perc készülődés után indultunk is a helyszínre, a Belvárosi Kávéház-Belvárosi Vendégház-ba, ahol Anett és Vanda már mindent előkészítettek, így nem volt más dolgunk, mint várni a vendégeket.
A kávézó nem volt zsúfolásig tele, kellemes, baráti találkozó volt, ahol mindenki mosolyogva, vidáman, örömmel érkezett, s fogadta a mindig betérő újabb ismerőst. Ilyen környezetben megnyugszik az ember, s ha körbenéztem, elillant minden félelmem.
Bálint remek partnerem volt, őszinte, nyílt, melegszívű ember, azt gondolom első vendégként jobbat kívánni sem tudtam volna. Bevallom, picit féltem attól, ha ránézek elfelejtem majd a kérdéseimet, s elveszek a két szemében. Persze ezek csak ilyen női bugyuta gondolatok voltak, örültem, hogy az emberi értékeink nagyon-nagyon közel állnak egymáshoz, sok mindenről hasonlóan gondolkodunk. Az első pillanattól úgy éreztem, mintha ezer éve ismernénk egymást, nincs semmilyen sallang, nagyképűség, sztárallűr, viszont van kedvesség, barátságosság, vidámság, rengeteg mosoly, vicces beszólások, nagy nevetések és őszinte vallomások. Azt gondolom, hogy egy olyan embert tudtam megmutatni a közönségnek, aki rengeteg mindennel foglalkozik, sokszínű egyéniség, aki a saját hibáiból tanulva igyekszik megtalálni a belső békéjét, s szeretettel fordulni embertársai felé. A közelében lenni megnyugtató, biztonságot adó, és igazán felemelő. Ritkán találkozom ennyire pozitív szemléletű emberrel, pedig neki sem könnyű, neki sem egyszerű, ő is minden nap küzd, hol az idővel, hol a fennmaradással, hol az emberi kapcsolataival.
A beszélgetést Radnóti Miklós: Tétova Óda c. versével zárta, mely nem csak nekem, hanem a közönségnek is meglepetés volt és csodás ajándék így Bálint nap után, Nőnap előtt.
Rengeteget készültem erre a beszélgetésre, sok-sok Bálinttal készült interjút olvastam végig, talkshow-kat néztem, és hangosan, tükör előtt gyakoroltam a mondanivalómat. Sokszor még edzésre menet az autóban is mondtam, hogy halljam a saját hangom, hogy tudjam mi az, amin még változtatni kell. Persze ez kívülről lehet megmosolyogtató, de azt gondolom, hogy csak kellő alázattal, felkészültséggel lehet egy ilyen beszélgetést bevállalni, különben nincs értelme. Bízom benne, hogy a vendégek mindebből semmit nem vettek észre, és ők egy könnyed, kellemes, érdekes és izgalmas beszélgetés szem- és fültanúi lehettek.
Nagyon köszönöm a kedves fogadtatást és a vendéglátást a Belvárosi Kávéháznak és a Szász Söröző Étteremnek, akik maximálisan kitettek magukért. Bálint nevében is mondhatom, fenséges volt a vacsora, méltó lezárása az estének.