2020.03.18. HAB A KÁVÉN - Márkus István „Öcsi”-vel
Programsorozatom második vendége:
Márkus István „Öcsi” futó
Mikor Öcsivel egyeztettük a programot, kértem, hogy segítsen egy kicsit az őt bemutató poszt megírásában. Átküldött 3 nagy interjút, azt mondta ebben minden fontos benne van.
Nagy lelkesedéssel kezdtem bele az olvasásba, s bevallom számomra nagyon izgalmasak, érdekesek, élménydúsak voltak az Őze Bálint által leírt sorok. Miután végeztem, gondoltam, hogy könnyű dolgom lesz, pillanatok alatt megírom az Öcsi bemutatásáról szóló anyagot.
Nagyot tévedtem. Sosem tagadtam, imádom nézni a futókat, szeretek részt venni futóversenyeken, drukkolni a barátaimnak, ismerőseimnek, hihetetlen, katartisztikus élmény látni a célba beérkezőket, látni az örömöt, elégedettséget, megkönnyebbülést az arcukon, hogy megcsinálták.
De mindezek ellenére a futás nem az én sportom, s úgy gondoltam, hogy a hosszú nagy cikkekből inkább csak a kulcsszavakat írom ki, amik számomra fontosak, s talán ezek elmondanak sok mindent a laikusoknak, a versenyzők meg mindent értenek.
Íme:
Vállalkozó. Versenyző. Versenyszervező. Félmaraton. Maraton. Korinthosz.hu. Borvidék. Nevezés. Útvonalbiztosítás. Frissítés. Szponzorszervezés. Elismerés. Fejadag. Aszfalt. Terep. Önkéntesek. Érem. Póló. Motiváció. Kommunikáció. Tisztelet.
Öcsivel nem csak a versenyekről szeretnék beszélgetni majd, hanem a kezdetekről, az indíttatásról, a családi támogatottságról, félelmeiről, a motiváció megtartásáról, alázatról, barátokról.
Biztos vagyok benne, hogy egy új világba kalauzol el bennünket, rengeteg információval leszünk gazdagabbak, jobban belelátunk majd a futók életébe, érzéseibe, s talán egyszer mégis csak ráveszem magam, hogy futócipőt húzzak.
Ma reggel a Rádió Antritt vendége voltam, Márkus Öcsivel együtt. Ha Tóth Csaba szavaival élnék, nem csak vendég, hanem társműsorvezető is. Azért ez egy jó nagy túlzás, de köszönöm a bizalmat, ilyen fantasztikus csapattal öröm lehet dolgozni. Talán ez sem lehetetlen már…
Mivel a koronavírus miatti előírásokat betartva elmarad a HAB A KÁVÉN programsorozat következő, pénteki beszélgetése, így kezdés előtt pár perccel úgy döntöttünk, hogy akkor legyen most és itt az ideje ennek a beszélgetésnek. Ne csak egy beharangozás legyen, hanem igyekezzünk megtölteni a műsoridőt izgalmas, érdekes, hasznos tartalommal. Ki-ki (aki hallgatta a műsort) eldöntheti, hogy ez mennyire sikerült.
Mint ahogy mindig (természetesen most is) és minden munkámban, nagyon maximalista vagyok, előre dolgozom, készítek A, B tervet, s néha C-t is. Ez megmosolyogtató lehet sok ember számára, s természetesen azért igyekszem lazulni, könnyedebben venni a munkát és az életet is. A kérdéseimet, ahogy közeledett az idő, felírtam mindig egy papírra, majd témakörökre szedtem, kinyomtattam és szépen belamináltattam, ahogy azt a nagyoknál láttam.
Természetesen igyekeztem minél több információt gyűjteni Öcsiről, így telefonon megkerestem Csillag Balázst is, aki sok-sok érdekes, kedves, személyes történetet mesélt. Tehát itt álltam a rengeteg kérdésemmel, az Öcsi által megküldött hosszú interjúkkal és az új helyzettel.
Öcsi remek beszélgetőpartner (ezt Balázs már előre megjósolta), elvarázsolt, s szinte meg is feledkeztem a kérdéseimről, hallgattam volna még órákig. A beszélgetés közben érzékeltem, hogy Csabi nagyon mutogat valamit. Mikor oldalra néztem jelezte, hogy lejárt az időnk, véget kell vetni a beszélgetésnek. Nagyon sajnáltam. Annyi kérdés volt még a fejemben, azt hittem bőven van még időnk, s feltehetek párat.
A műsor végén megegyeztünk Öcsivel, hogy amint visszaáll a megszokott rend, természetesen a Belvárosi Kávéház – Belvárosi Vendégház-ban megtartjuk az elmaradt beszélgetést. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan jöttek volna el, s készültek erre a délutánra.
Úgy éreztem, hogy mi mindannyian kihoztuk a legtöbbet ebből a helyzetből, így boldogan indultam útnak, s közben élveztem ismét a tavaszi napsugár melegségét, mely a lelkemig hatolt. Ismét úgy érzem, jó helyen vagyok, fantasztikus emberek vesznek körbe, szeretteim rendben vannak, dolgozom, figyelek a vendégeimre, írhatok, s ismét új dolgokat próbálhatok ki.
Két apró dolog, amiről nem beszéltem. Tegnap volt Hajni születésnapja, így virág helyett, mivel azt nem kaptam, készítettem még este egészséges reggelit, amit természetesen a higiéniai előírásoknak megfelelően állítottam össze és külön zacskóban, lezárva adtam át. Öcsi pedig nem egyedül érkezett, magával hozta Rézi nevű kutyáját, akit azonnal a szívembe zártam, s lefotóztam. Őt nem tudtam szóra bírni, de már kezdett megbarátkozni velem, s természetesen a reggelit is kinézte magának.