Miért az okokat keressük arra, hogy ne eddzünk, miért nem a lehetőséget teremtjük meg?

Olyan sok indokot, okot találunk arra, hogy miért ne mozogjunk. Vannak természetesen olyan helyzetek, amikor a család, az egészség előnyt élvez, de ez nem minden héten van. Sok esetben azt tapasztalom, hogy sokkal könnyebb nemet mondani az edzésre, mint megszervezni úgy a napjainkat, hogy legalább heti 3 alkalommal egy óra beleférjen, ami rólunk szól, értünk van. Ha hideg van, az a baj, ha meleg akkor pedig az. Ha süt a nap, akkor azért nem megyünk, ha esik az eső, akkor meg az a probléma. Vagy egyszerűen csak lusták az emberek, lusták arra, hogy amit szeretnének elérni célt azért tegyenek, lusták arra, hogy a rosszul berögzött szokásaikon, a mindennapi rutinjaikon változtassanak.  Nagyon gyorsan mondanak le az általuk kitűzött célok megvalósításáról, szinte az első napokban már rájönnek mennyi mindent kellene másképp csinálni. Sok esetben nincs támogatás a család, barátok részéről, vagy egyszerűen hiányzik az akarat, a kitartás. Ha ezek meglennének, akkor még mindig gond, hogy pontosan megfogalmazzák mit is szeretnének elérni. Én sok esetben leülök és 4-5 hónapra előre leírom, mik a céljaim, s ezt a papirkát többször előveszem. Kipipálom a már megvalósult dolgaimat, és dolgozom a még megvalósulatlanokon. (Ezen a listán szerepel természetesen étrend, edzés, lelki befelé figyelés, tanulás, támogatás.)

Épp valamelyik nap gondolkodtam edzésről hazafelé jövet, hogy 13 éve kezdtem el másképp élni (az ételeknél az alapanyagokat már sokkal korábban kicseréltem). Tudatosan figyelve magamra, heti rendszerességgel sportolni, megvalósítható célokat kitűzni és mindig azokat elérve újabbakat megálmodni és megvalósítani. Ez nem olyan, hogy ha megvan, akkor abbahagyom és visszatérek a régi életemhez, ez már mindig így marad. Ezért hívják életmód váltásnak. Ami természetesen a gondolkodást, a mentalitást, a hozzáállást magába foglalja. Nehéz, sokszor nagyon-nagyon nehéz, de pontosan ezért is tudok ennyire lelkesíteni, támogatni, megérteni másokat, mert sok mindenen mentem keresztül, s nem a genetikai adottságaim, a szerencsém miatt vagyok olyan, amilyen. Reggel korán kelek és tervezem a napomat, este lefekvéskor értékelem azt, s úgy érzem így teljes az életem. Sok munkával, sok szerethető emberrel, túlcsorduló szeretettel és sok-sok álommal, tervvel, ami természetesen rajtam múlik, hogy ne csak álmok maradjanak, hanem megvalósuljanak.

(2019. március 7.)