Tegnap küldte Lilla át ezt a fotót, mely 2014-ben készült Anyum könyvbemutatóján. Lilla még itthon élt és dolgozott, én még nem kezdtem el belebonyolódni az edzések tartásába, bár már ekkor is nagyon figyeltem, hogy mit eszem. Ahogy nézegettem a fotót, elgondolkodtam azon, hogy mennyire elégedetlen voltam az akkori formámmal, valahogy mindig a jelen állapot sosem jó. Biztos sokan vagytok hasonló helyzetben, mikor régebbi fotókat nézegettek, hogy milyen jól is néztetek ki rajta, pedig akkor azt gondoltátok, hogy nem. Mennyire nem reálisan látjuk magunkat, s mennyivel szigorúbbak vagyunk önmagunkhoz, mint másokhoz.

Amikor az edzői suli miatt személyi edzőhöz jártam és belefogtam a diétába, az volt a célom, hogy végre megszabaduljak a pocakomtól. Az eredmény jött, és én imádtam, mert minden ruha úgy állt, ahogy én azt szerettem volna. Viszont ott maradt a megereszkedett bőr, ami ugye nem szép látvány. A kérdés adott volt, mi az, amit el tudok fogadni magamon, a pocakomat, vagy a megnyúlt bőrt. Mindig nézegettem a hosszú lábú, kerekfenekű, lapos hasú lányokat, mert nekem ez a forma csak álom volt. Az edzést követően sem lett brazil fenekem és hosszabb combon, viszont az izom a hasamon (a bőr ellenére is) látszódott és bevallom tetszett. Tehát hibát mindig találunk, akármennyit is dolgozunk a testünkön, mindig lesz egy olyan testrészünk, ami nem tetszik magunkon.

Kaptunk egy testet, amiért felelősek vagyunk. Nem mindegy hogyan tartjuk karban, mivel tápláljuk, hogyan vigyázunk rá. Azonban van, amikor betegség, vagy bizonyos élethelyzet miatt nem úgy működik, ahogy azt szeretnénk, vagy ahogy azt elvárnánk, ezért legyünk türelmesek és keressük a megoldásokat.

A cél mindig az legyen, hogy a tőlünk telhető legjobbat, legtöbbet megadjuk neki. Most már én sem áhítozom hosszú combokra, brazil fenékre, mert a cél is változott közben, s felmértem a lehetőségeimet is. A cél az egészség megtartása és ennek az állapotnak a kitolása. Az egészség most már nem a kockahasról, a kerek fenékről szól, vagy a szekrénynagyságú hátról.

Óvjuk és vigyázzunk a testünkre, mert lecserélni, vagy újat venni nem áll módunkba. Figyeljünk a jelzéseire, a szükségleteire, mert ez egy fantasztikus szervezet, ami folyamatosan arra törekszik, azon dolgozik, hogy megtartsa az egyensúlyt, segítsen bennünket, s önmagát gyógyítsa.

(2020. február 3.)