Sokan mondják, hogy az edzéseim kemények, nehezek, fárasztóak. Én azt gondolom, hogy saját testsúllyal nagyon nehéz látható eredményeket elérni, ezért minden egyes alkalommal maximális erőbedobással kell dolgozni. Persze nem megy minden alkalommal, de legalább meg kell próbálni. Természetesen igyekszem mindig változatos órákat tartani, sokszor használunk eszközöket (TRX, fittball, tárcsa, kettlebell, bordásfal, szekrény, zsámoly stb.), valamikor lassabb a tempó, valamikor én is alig kapok levegőt. Szerintem fontos, hogy változatos legyen az edzés, az izmok ne szokjanak hozzá a feladatokhoz, mert akkor nem várható fejlődés. Sok esetben módosítom edzés közben is a gyakorlatokat, mert lehet, hogy amit reggel elterveztem, délutánra már nem érvényes. Mindig figyelemmel kell lenni a vendégek összetételére (kor, nem, erő-állóképesség, és még a hangulatra is), mert amit az egyik órán úgymond könnyebben véghez vittünk, a következő alkalommal csak nagy szenvedések árán.

Most, hogy nem tudok edzeni, nagyon sokat figyelem a vendégeimet. Hosszú perceket időzök egy-egy vendég combját, karját, hátát figyelve. Egy ilyen pásztázás alkalmával figyeltem fel Anikó hátára. Többször egész közel mentem hozzá, hogy jól látok-e. Szerintem gyönyörű a háta, kértem is, ha hazamegy, a férjével fotóztassa le és nézzék meg együtt, kiváncsi leszek mit szól. Az este kaptam egy nagyon kedves üzenetet tőle, melyet megosztanék Veletek: „Szia! Hát a mai edzés kemény volt, a kezeim úgy remegnek mint a kocsonya! De tudod, megéri küzdeni. Lefényképezte András a hátam és meg vagyok elégedve a látvánnyal! Úgyhogy köszönöm, hogy vagy Nekünk!”

Tegnap este kaptam megint egy üzenetet, érdekes volt számomra, épp az ellenkezője miatt írt a vendég. Számára túl erősek az edzéseim és nem érzi magában az erőt, a kitartást, hogy eljárjon. Ő nem szeret edzeni, most jött rá, nem szívesen jön, csak azért, mert azt gondolta, hogy ez az idő az „énidő” lenne, de minden egyes alkalommal iszonyú izomláza van, alig tud megmozdulni 2-3 napig. Igazából meg is magyarázta, hogy a kezdeti lelkesedés miért múlt el, miért hagyott alább. Ha valaki magában nem rendezi el, hogy mi a célja az edzéssel, mit akar elérni, mi az álma, akkor egy edző, ha megfeszül sem tudja helyette megválaszolni. Én nem tudok senki helyett, s nem is akarok (mert nem ez a feladatom) bevásárolni, ételt főzni, edzésre eljárni. Nekem annyi a feladatom, hogy mutassak egy utat, támogassam, ha esetleg megbotlik, lelkesítsem, ha épp arra van szüksége, a saját példámon keresztül.

Aki velem akar jönni ezen a rögös úton, azt szívesen magammal viszem és támogatom, aki nem, attól kedvesen elköszönök. Nem lehet dolgokat erőltetni, mert abból soha semmi jó nem származik. Sok esetben én is szívesebben olvasnék, néznék egy jó filmet, vagy beszélgetnék a barátaimmal, de ha valamit elkezdtem, azt akarattal, ráfordított energiával és idővel, elszántsággal, de véghez viszem. Igen, ehhez szeretni is kell azt, amit csinálok, ez egyértelmű, de nem mástól várom az erőt, nem másra mutogatok, hogy na Te nem vagy jó, mert nem értem el azt az eredményt, amit kitűztem magam elé. Az, hogy valaki 2-3 hetente egyszer eljön edzésre, az égvilágon semmi nem történik, csupán annyi, hogy elmegy a kedve, mert állandó izomlázzal küszködik, mindig újra kell kezdenie, nem rögzülnek a gyakorlatok, nem látja a fejlődést, nem lesz sikerélménye. Ezért is mondjuk mindig azt, hogy heti 3 edzés a minimum, amivel már eredményt lehet elérni. És természetesen az edzések mellé kell még a helyes táplálkozás és a megfelelő pihenő idő. Ha ezt be tudod vállalni és hosszú távra gondolkodsz, akkor lehetsz sikeres. Sajnos az emberek túlnyomó része nagyon hamar feladja, csak rövid időre tervez, s nem egy egész életre. Pedig a mozgás és annak élettani hatása az élet minden területén segít bennünket, ezt kellene megérteni és elfogadni.

Nem csak magadért mozogsz, hanem a szeretteidért is, hogy minél tovább maradj fitt, tudd élvezni az életet, s ne csak vegetálj.

(2018. február 27.)